Langymelegen száll a szellőnek fúvása
Csupasz karjaimról,szoknyám hajtására.
Csillámlik a napsugár,derűs pocsolyákon
Bárányfelhő siklik,ezüst korcsolyákon.

Éled a természet,s vele együtt én is
Rügyeznek a fák s mély kék az ég is.
Aki mostan felnéz égnek kékségére
Bele veszik rögtön annak szépségébe.

A levegő oly átható,frissen üde,tiszta
Szinte elkábulni tőle,minden részem issza.
Szaladni vágyom most,mohazöld pázsiton
Zubogó patakban mosni meg a lábom.

A víznek suttogását hallgatni szeretném
S megfejteni azt,kitalálni rejténekét.
Kedvesem tekintetében is fürdőznék egyet
Meleg barna szemek,símogatón szépek.

Feküdhetnénk együtt a pataknak partján
Megosztozunk mi a napnak sugarán
Gyönyörködnék én délceg termetedben
Fűben,fában,kőben s az anyatermészetben.



Ez az én versem volt mindenkinek,aki már velem együtt nagyon várja a tavaszt.Adjon nektek erőt,elviselni a telet.